Anyós viccek : Anyós viccek (feltöltés dátuma: 2006 04. 29.) |
Anyós viccek (feltöltés dátuma: 2006 04. 29.)
2006.04.29. 09:25
Azt mondja az orvos a betegnek:
- Három-négy napig maradjon otthon és pihenje ki magát.
- Nem tehetem doktor úr.
- De hát miért nem?
- Mert otthon van az anyósom
- Doktor úr, két zápfogat és két gyökeret kell kihúzni, érzéstelenítésre nincs szükség.
- Ez aztán a kurázsi! Tessék csak leülni a karosszékbe.
- Nem rólam van szó, doktor úr. Kint vár az anyósom, az ő foga fáj.
A fiatal székely megveri a házsártos anyósát.
Az anyós feljelenti, a bíró 120 lejre bünteti. Csóválja a fejét a legény, végül kiböki:
- Miért éppen 120 lejre büntetett, bíró úr?
- Száz lej a büntetés, fiam!
- És a többi?
- Az a húsz százalékos vigalmi adó.
Topolya találkozik Kováccsal.
- Igaz, hogy az anyósodat megmarta egy kígyó?
- Igaz.
- Meghalt?
- Igen, a kígyó.
- Milyen különös levélnehezéke van… Valamilyen kőzet lenne?
- Nem, ez az anyósom legutóbbi süteménye.
- Ej, az áldóját! Most az egyszer jövök haza időben és józanul és tessék, most az egyszer alszik az anyósom.
- Ej, de jó színben van ma, kedves anyósom!
Akármelyik kínai festőnek modellt ülhetne.
- Milyen szeretetre méltó ma, vőm-uram! És miért éppen kínaiak?
- Mert azok leginkább sárkányokat festenek.
- Hallottam, beteg az anyósa. Súlyos?
- Nem, csak akkor, ha egészséges.
- Gyönyörű lehetett az őszi Tátrát beutazni! Mit élvezett a legjobban?
- Mit? Azt barátom, hogy az anyósom a csodálatos tájak láttán néha percekre is elnémult.
- Volt a vejénél, szomszédasszony?
- Voltam.
- Na és hogy fogadta?
- Nagyon kedvesen. Amikor beléptem, felkiáltott:
„Na, pont maga hiányzott”
Feleség: Hogy lehet az, hogy Kardosék olyan boldog házasságban élnek egymással?!
Tizenkilenc éve házasok és még sohasem veszekedtek.
Férj: Igen egyszerű. Az asszony egésznap dolgozik, a férj éjjeliőr, az anyóst megütötte a guta.
Ferenc gazda éjfél után támolyog haza a kocsmából.
Anyósa azzal fogadja, hogy jól pofon üti.
A gazdauram szelíd mosollyal kérdi:
- No, mama, melyik fülem cseng?
Kohn késő éjszaka megy haza. Az anyósa felébred és dühösen hozzávágja a papucsát.
- Ejnye, ejnye, mama – méltatlankodik Kohn.
- Már megint bal lábbal feküdt le!
- Permetezett ez a barack? Tudja az anyósomnak lesz.
- Még mi nem kéne 30ft-ért? Méregért menjen a patikába!
Néger beállít a varázslóhoz és elpanaszolja, hogy nagyon beteg az anyósa. A varázsló átad egy kis adag port és azt mondja a négernek: - Menjen haza és szórja az asszonyra.
Másnap újra beállít a néger és elmondja, hogy a por nem használt. Kap egy másik fajtát, de harmadnap megint csak gondterhelt arccal jelenik meg. A varázsló erre megint ad neki egy másik fajtát. Negyednap ismét jön a néger és mély szomorúsággal bejelenti, hogy az anyósa meghalt. A varázsló csóválja a fejét és így szól:
- Kár, nagy kár, mert még két nagyszerű porom lett volna a számára.
Kovács ebédel az anyósánál. A kutyus mindjárt az ebéd elején odatelepszik mellé és le nem veszi a tányérról a szemét.
- Mondja, mama, miért bámul ez a kutya folyton a tányéromra?
- Azért mert ebből a tányérból kap mindennap enni.
Kovácsné sírva panaszkodik Szabónénak, hogy kétévi börtönre ítélték a vejét.
- Aztán megérdemelte a büntetést?
- Jaj, dehogyis, hiszen a világ legjobb veje volt! Amit lopott, azt mind hazahozta.
A falusi tolvaj tyúkot visz haza. Az anyósa megfőzi és föltálalja ebédre.
- Te egyél először, lelkem, - bíztatja a vő az anyósát.
- De bizony te légy az első, hisz te vagy a kenyérkereső.
- Nem számít – válaszolja a vő. – Akitől a tyúkot loptam, az átkozódni szokott, hogy fulladjon meg, aki először eszik belőle. Hát csak kezdd meg te, mama.
- Honnan jön barátom?
- Sárkányt eregettem.
- Hogy, hogy?
- Az anyósomat kísértem ki a pályaudvarra, mert elutazott
Vevő:
- Aztán mondja csak, nincs valami hibája ennek a tehénnek?
Eladó:
- Dehogy van! Azaz, mégis: Rúg amikor fejik.
Vevő:
- Ó, az nem baj! Az anyósom feji.
Egy úriember beállít a krematóriumba:
- Hajlandók elégetni az anyósomat?
- Hogyne, kérem. Méltóztassék idehozatni a holttestet.
Az úriember csodálkozva néz a hivatalnokra:
- Nem értem, kérem. Ha már meghalt volna, miért kellene elégetni?
|